A Malomporta története
Hajdanán Bozsokon a patak partján két vízimalom is várta a helyi földműveseket, akik lisztté őröltették hozott gabonájukat.
Napjainkban már csak a jelenlegi Malomporta épülete, a bozsoki felső malom emlékeztet ezekre az időkre, az alsó malmot az elmúlt évszázadban lebontották. A 19. század második felében a felső malom a Sibrik uradalomhoz tartozott. Tulajdonosa, Sibrik Sándor kiadta bérlőnek, vagy ahogy akkoriban mondták: árendába. Sibrik Sándor 1879-ben bírói bizonyítványt is kapott a malomról, amely igazolja, hogy a malomépület ezen a helyen “ember emlékezet óta fenn áll”.
Később, 1905 után a malom nem került át Dr. Végh Gyula, a budapesti Iparművészeti Múzeum igazgatója tulajdonába,
aki a Sibrik családtól megvásárolta a kastélyt és parkját. 1920-tól pedig a fényképeken már Steindl malomként szerepel.
A Steindl család arról volt híres, hogy a környéken több vízimalmot építettek, és rokonságban álltak az Országházat tervező Steindl Imrével.
A bozsoki felső malmot a Steindl család a kor legkorszerűbb fejlesztéseinek alkalmazásával újította fel, így került a malomba Bánki-turbina, vagyis
már nem felül csapott fakerék hajtotta a tengelyt és végezte az őrlést, hanem fúvókát és lapátokat használtak kanalak helyett.
A Bánki-turbina járókerekének közepe nyitott és a lapátok ívesek, szemben a hagyományos vízkerék egyenes lapátjaival, tehát olyan, mint egy lyukas vízkerék.
A hajdani modernizálás után a bozsoki malom évtizedekig szorgalmasan őrölt, mígnem 1965-ben az akkori tulajdonosok visszaadták a vízjogi engedélyt.
A malom mindig is több volt a magőrlés helyszínénél:
a gazdák, akik idehozták megőrlendő terményüket, rendszerint a malomban kivárták, amíg gabonájuk lisztté válik, így a malomalja legalább annyira
a közösségi élet színtere volt a faluban, akár a kocsma. A molnár szívesen hallgatta az őrlősök, vagyis az őröltetni járó parasztok élményeit, meséit, miközben megkínálta őket a ház borával, a molnárné pedig friss, kemencében sült pogácsával látta őket vendégül.
Ezért amikor hét éve úgy döntöttünk, hogy új életet lehelünk az ódon malomépület vaskos falaiba, egyértelmű szándékunk volt, hogy a bozsoki közösségi élet újra felfedezett helyszíne legyen a Malomporta hagyományőrző és kuturális programjaival,valamint olyan szálláshely,
ahol több család tud úgy együtt nyaralni, hogy mindenkinek megvan a saját kis fészke.
Az átépítést igyekeztünk úgy végezni, hogy a legkevésbé alakítsuk át a malomépület hagyományos szerkezetét, amellett, hogy teljes körű modernizálásra is törekedtünk, hogy megszüntessük például a falak vizesedését. Ennek ugyanis az volt az oka, hogy az épület alatt számos kis vízforrás fakad, amelyek folyamatosan mossák alulról az épületalapot. Ezeket szakszerűen elvezettük a helyi patakba. A felújítás során a föld alatt több régi malomkövet is találtunk, ezeket mind jól látható helyre beépítettük, ezzel is emléket állítva az épület eredeti funckiójának.
Izgalmas pillanat volt, amikor a padláson régi NDK-s rendszámtáblára bukkantunk, ami –tekintve az egykori vasfüggöny közelségét-
újabb tanúbizonyság az épület kalandos múltjára.
A Malom előtt elrobogó, friss vizű patakot is rendbe hoztuk, így végre áradáskor sem veszélyezteti a Malomporta épületeit, melyet Bozsokon ősidők óta két forrás is táplál. Az egyiket a helyiek inkább locsolásra, állatok itatására használják, míg a Malomportánál lévő forrás bevizsgált, kristálytiszta vize valódi ivóvíz
a maga természetes frissességével. Ez a forrás a Malomporta telkén belül található, de bárki által megközelíthető helyen van, mind a helyiek, mind a turisták előszeretettel kortyolnak belőle vagy töltik meg kulacsaikat. A malom felújításakor a forrásvíz-kivezető cső környékét a Malom stílusához illően szépen átépítettük: egy malomkő fogja körbe a csövet, ahonnan a víz egy örlőkő aljába folyik, és onnan csorog tovább a bozsoki patakba.
A Malomporta apartmanjait mind a molnármesterséghez kötődő nevekkel láttuk el, hogy ezzel is tiszteletünket fejezzük ki e szép szakma előtt,
mely évszázadokon át a természet erejét békésen felhasználva gondoskodott az asztalra kerülő kenyér legfontosabb hozzávalójáról: a lisztről.
